Üdvözlünk minden látogatót ezen az oldalon!

Szerepjátékaink során eljutottunk a Vámpírok bálja nevű játék sötét világába is. Ez a blog az ott tett kirándulásaink történetét hívatott közvetíteni az érdeklődök felé. Még ha nem is érdekelnek a horror történetek, de kedveled az pörgősebb cselekményeket, a hátérben feszülő sejtelmes titkok felfedését akkor is találhatsz érdekességeket az oldalon.

Amennyiben kedvedre való a horror műfaj, vagy egyszerűen szereted a vámpírokról szóló történeteket, netalán megszállott szerepjátékosként imádod az egyes ülésekről szóló beszámolókat, itt a helyed. 

Eredeti elképzelésünk szerint ketten indítottuk a történet mesélését, mivel az 1920-as évektől napjainkig tartó időszakon átívelő cselekmény sorozatot dolgoztunk ki. Ez a történelmi háttér sok felkészülést, biztos tudást és meglehetős rugalmasságot követel a mesélőktől. Persze a játékosok több éves szerepjáték tapasztalata garantálja, hogy igazán váratlan fordulatok is színesíteni fogják a cselekmények sorát. Ennyi elég is lesz bevezetőnek. 

Egy kis hangolódásnak pedig íme a karakterek bemutatása:

Mercede Giovanni: Igazi olasz szépség, aki tudja hogyan öltözködjön, viselkedjen, hogy a férfitekintetek rá fókuszálódjanak. Férfiakat megszégyenítő határozottsága, mindent látó tekintete, vizuális memóriája mind-mind határtalan becsvágya kielégítését szolgálják. Talán épp ez az utóbbi, ami miatt a klán hagyományit semmibe véve atyja még anyává válása előtt emelte a káiniták sorába. (Bár egyes klánon belüli pletykák összefüggéseket emlegetnek az eltűnt olasz aranykészlet, vagy éppen Mercede határtalan szexuális étvágya között is.) Akármi volt is a szokatlan lépés oka a következmények igencsak nagyok voltak. Az atya Flavio Giovanni a klán másodvonalába kényszerült. Ezért is vált nyitottabbá különleges  megoldások felé. Ezek egyike vezetett az amerikai tervekhez és a kubai úthoz.

Remi LaFerve (Rimor): Francia halászból lett órásmester, majd Sain-Jean-de-Luz magányos remetéje. Az első világháború idején megkapta a behívóját, azonban az utolsó otthoni estéjén épp a katonaság elöl menekülő elvadult fiatalok törtek be hozzá. Meglepte a rablókat, akik végeztek vele. Saját vérében fuldokolva hagyták ott, de más is figyelte a történteket, Thomas Petit, a Köpcösként elhíresült nosferatu már jó ideje figyelte Remi-t. A haldokló ifjút ő emelte a vértestvérek közé. Együtt vettek részt a háborúban, Remi a pokol bugyraiban tanulta meg használni a képességeit. A tengerészetnél, mint felderítők szereztek el nem évülő érdemeket. A Nagy Háború rémségei kiábrándították atyját, aki az új kontinens, Amerika felé fordulva szakított régi életével, annak minden kötelmét, hitét, viszályát elutasítva. Amerikába furcsa társakkal együtt Kubán át vezet az út.   

Jener Pier: A katonacsaládból származó, egykor francia idegenlégiós tiszt az I. világháborúban az RMA-ban (Régiment de Marche d'Afrique), az afrikai regimentben szolgált. Gallipolinál tűnt el a többiek számára. A török öregek által felbérelt asszamiták végeztek a sereg összes tisztjével. Ő is az áldozatok között lett volna ha nem győz le két igencsak elbizakodott Vértestvért. Így választhatott az azonnali halál és a sötét éjszakák között. A "túlélést" választotta. Atyja, Homoki Abdaul, a "Verhetetlenek" egyikének leszármazottja, soha nem vitte el Alamutba. A kiképzése a háború zűrzavarában történt. Mire véget értek a harcok egy kissé talán bele is fáradt az örökös öldöklésbe. Így mikor atyja (talán épp az alamuti öreg elöl titkolandó létét) beszélt neki az amerikai lehetőségekről egyből igent mondott. 

John Riggi (Capo): Hamisítatlan olasz "gigolo", aki sokkal inkább a karizmájával semmint a megjelenésével uralja a környezetét. Persze mindig akad aki megkérdőjelezi az alfa hím elsőbbségét. Ők, ha szerencséjük van, összeverve, egy sikátor mélyén ébredve gondolkodhatnak el azon mit is hibáztak. Persze ez a Capo számára mindig is így volt a véget nem érő éjszakákban, hogy előtte milyen volt az élet, azt jótékony homály fedi. Mióta az eszét tudja a Család volt számára a legfontosabb, már a Nagy Háborúban is a szövetségesekkel kokettáló maffia szekerét tolta. Egyetlen lény van csak a Földön akit magánál erősebbnek fogad el, ez pedig az atyja Paolo Macellaio a Mészáros. Számára atyja amerikai tervei újabb kihívást jelentenek melynek meg kell felelni a szervezeten belüli előrejutásért. 

Demetrio at Atanasio di Salvatore: Spanyol nemes ifjú, akit körbeleng a régi nemesi családokra jellemző arisztokratikus érzés. Jó megjelenése, a környezetét teljes természetességgel manipuláló magatartása, éles esze könnyen a társaságok középpontjába emeli. Igazán az ifjú hölgyek között népszerű a romantikus hősöket idéző modora. Persze ezt gátlástalanul ki is használja. Az ölelés előtti időkről nincsenek emlékei. Nevét is csak régi újságok cikkeit böngészve ismerte meg. Atyja Ferdinad di Orense nem mesélt sokat múltjáról, vagy éppen arról miért rá esett a választása. Ez a szűkszavúság jellemzi kettejük kapcsolatát. Demetrio számára csak mostanában kezd körvonalazódni az utóbbi fél év sok-sok ismerkedésének értelme. Hisz alig két hete tudta meg, hogy atyja beleunva az Öreg kontinens politikai csatározásába Amerikába készül.

Angel Rivero Mendes: Mexikó városból érkezett Miamiba. Ott Domingo Atya, az éjszakák szerzetese volt a mentora. Az utcákat vasalt baseball ütőjével járva vitte el az atya üzeneteit azoknak akik nem értettek a szép szóból. Aztán ez az ütő akkor is lesújtott mikor nem kellett volna. Megszületett Gyilkos Mendes balladája. Ez után nem sokkal több kellemetlen élményben is része volt. Ismertsége, erőszakos természete miatti állandó harcai távozásra ösztönözték. Így mikor atyja Don Domingo elhintette az USA-ba menet lehetőségét örömmel állt az új élmények elé. Alig fél év kellett csupán máris igencsak ismertté vált miami éjszakai életében.