Akkor vegye kezdetét a beszámolók sora. Az első játékülés amolyan bevezető volt a gótikus punk világába.
Akik részt vettek a történet alakításában:
Angel Rivero Mendes: 11. generációs Grangrel, Mexikóvárosból
Demetrio at Atanasio di Salvatore: 11. generációs Lasombra, Malagából
Jener Pier: 11. generációs Asszamita, Marseille-ből
Jhon Riggi (Capo): 11. generációs Brujah, Nápolyból
Mercede Giovanni: 11. generációs Giovanni, Rómából
Remi Laferve (Rimor): 11. generációs Nosferatu, Sain-Jean-Luz-ból
Helyszín. Kuba, Havanától mintegy ötven kilométerre keltre fekvő magánbirtok, a Villa di Romanum. Ez egy ókori római vidéki villa pontos mása, mely egy több hektáros, tengerparti pihenőhelyen, a partvonaltól alig 500 méterre áll. A házhoz vezető utat szegélyező fák sora alatti kellemes másfél kilométeres séta, a tengerparti stégnél álló csónakház kajakjai, a háztól nem messze található teniszpálya az aktív pihenésre vágyók igényeit szolgálhatja ki. Pár kép magáról a házról: 
A történet 1920 február 7-én veszi kezdetét. A karakterek atyáikkal együtt a Villa di Romanumba lettek elszállásolva. A földalatti részen mindenki egy kétszobás lakrészt kapott. A pincefolyosóról nyíló lakrészek álcázott ajtajai mögött egy előszoba található, melyben a gyermekek lettek elszállásolva. Ezekből még egy szoba nyílik, ott az atyák hajtották álomra fejüket. Mindenki a maga vérmérséklete szerint tette még biztonságosabbá a lakrészét. Az első éjszaka megérkeztek a birtokra, elfoglalták a szállásaikat, és formálisan mindenki be lett mutatva a másiknak.
A második éjszaka elején mindegyik öreg bevonult a ház földszinten lévő dolgozó szobájába, és megkezdték a tárgyalásokat. Gyermekeik a tetőteraszon gyűltek össze, ahol frissítő vér várta őket. Itt próbáltak rájönni mi is lehet atyáik terve. Mercede, Demetrio, Jener és John beszélgetéseik során arra jutottak, hogy az öregek valószínűleg az új alkoholtilalmi törvény adta lehetőségeket akarják kihasználni, ezzel megerősítve a amerikai letelepedésük terveit. Beszélgetés közben Mercede nyíltan flörtölni kezdett Demetrioval. Párosuk közös távozása senkit nem lepett meg. Az emeleten lévő hálószobában hódoltak a test örömeinek, míg el nem jött a hajnal. Angel mindeközben a villát járta be, több titkos átjárót, sőt még egy a ház alól a szárazföld felé induló alagutat is felfedezett. Remi a kötelező találkozó után azonnal kimentette magát, atyja utasításaira hivatkozva távozott a tenger felé.
A harmadik éjszaka kezdetén mindenki külön utasításokat kapott atyjától. Egyrészt saját egyéni törekvésikre vonatkozó parancsokat, másrészt a közös vállalkozással kapcsolatos utasításokat hallhattak. (Az egyéni utasításokat a jövőben elkészülő oldalsávban lehet majd elolvasni a karakterek mellett.) Aztán kissé később, mint a tegnapi éjszaka az atyák bevonultak a dolgozó szobába. Az est kezdetét a vérkötelékeken keresztül is érezhető elégedettség hatotta át. A gyermekek között is elégedett összhang alakult ki, főleg mikor kiderült, hogy ki milyen feladatot kapott. A szemük elé tárult egy egész komoly szeszcsempész hálózat, amely Európából Amerikába szállít nagy mennyiségben alkoholt. Mercede feladata az anyagi háttér biztosítása, Demetrio és Remi Spanyol- és Franciaországból szerzi be a különlegességeket, John biztosítja, hogy az áru a hamis fuvarlevelek fedezete alatt zavartalanul elhagyhassa Europát. A hajóút biztonságáért John és Mercede felel, az amerikai raktározás és a vízi utakon való terítés Remi feladata, Angel a kaliforniai terítést vállalta, új ügyfelek meggyőzése Demetrio feladata lett. Időközben Mercere a Capora vetette ki a hálóját, akinek annyira imponált a nő közeledése, hogy a még a vámpírképességeit is bevetette csak hogy gyorsítsa a végkifejlet közeledtét. Így senki sem csodálkozott mikor a párocska az emeleti szoba felé távozott. A szobából kiszűrődő hangzavar elülte után Angel csendet kérve a birtok szárazföldi bejárata felé hallgatózott. Bármit is hallott Angel arra az öregek is felfigyeltek, legalábbis a vérbilincsen áthullámzó feszültség ezt sejtette a teraszon ülőkkel is. A szobából elősiető John lépteit a birtok szárazföldi kapujánál felhangzó motorzúgás és hangos kurjongatás, illetve farkasüvöltés nyomta el. Eleinte. csak a kapu felől közeledő két fényszóró párt láthatták a teraszon ülők, majd kivehetővé váltak a fáklyákat szorongató emberek és a körülöttük acsargó farkasalakok is. Ebben a pillanatban lendültek támadásba az atyák is. A bejárati ajtó hangos csattanással vágódott ki, majd egy elmosódott árny rohant a birtokra betörő alakok felé. Őt egy fekete árnyak leplébe burkolózott alak követte. A páros látványos belépője szinte teljesen elvonta a figyelmet a szintén a szárazföld felé siető leginkább medvére hasonlító alakról. A ház keleti fala mellett felhangzó kántálást csak a legfigyelmesebbek vehették észre. A birtokra rontok első hulláma a három látványos belépőt produkáló alakra koncentrálódott. Macellaio a gúnynevéhez híven egy mészáros hatékonyságával irtotta a támadókat, ahol az Orense idézte árnyak elérték a támadót onnan pillanatok alatt a fájdalom kínjainak hangjai csendültek fel, a leginkább medvére hasonlító Domingo atya úgy szórta szét a rá rontó alakokat mintha csak palotapincsik lennének. Az ő látványos ténykedésük teljesen elvonta a figyelmet az őket körbevevő támadókat hátulról érő támadásról. Lecsapó karmok, leszaggatott testrészek, kardvágástól lerepülő fejek mutatták Tohmas és Abdaul hatékony belépőjét. Az első roham lendülete meg is tört mire a gyermekek egyáltalán mozgásba lendültek. Elsőnek az amúgy is mozgásban lévő Capo reagált, aki átvetette magát a teraszkorláton, és emberfeletti sebességgel a harc felé rohant. Az asztal mellől felugró Jener követte, azonban ő a házban rohant lefelé, hogy magához vegye a fegyvereit. Még látta is Mercede-t amint igencsak megtépázott ruhájában belép a maga és az atyja lakrészébe. Demetrio szintén a terasz korlátján vetette át magát, ám rosszul mérte fel a terepet, így a bejárati ajtó feletti timpanonra érkezve nem tudta megtartani az egyensúlyát, és a kiugró melletti bokrok közé csapódott (az a fránya balsiker). Az őt követő Angel, okulva az előzőekből kissé lassabban szállt alá. Így a ház ablakán kiugró Jener-rel együtt indultak volna a csata felé. Mindeközben a ház fala mellett megjelent Flavió is, aki mintha csak egy igazán nehéz, láthatatlan mordályt tartott volna a kezében, melynek végét a földre szorítva célzott és lőtt. Bármi is volt a kezébe az biztos, hogy hatásos lehetett mivel a támadók egyik kocsija hatalmas füstfelhőben robban millió kis darabra. Mindeközben Mercede, másik ruhába bújt a menedékként szolgáló pince helységben, majd a fegyverét magához véve indult a harc felé, ám alig tett pár lépést mikor a pincefolyosó homályából egy félig ember félig farkas forma lény lépett elő. A Giovanni nem sokat habozott, sarkon fordult és torka szakadtából üvöltve rohant az ellenkező irányba. A futás közben hátrafelé leadott pánikszerű lövések közül legalább egy találhatott, mert a folyosón dühös morgás szállt végig, ráadásul a vérfarkas le is maradt egy kissé. Ez pont elég volt ahhoz, hogy a házba felvezető lépcsőn felrohanva bevesse magát a pinceajtón a folyosóra, melynek északi végén, a bejárati ajtóban álló Angel és Jener meglepetten fordult hátra a kiabálásra. Demetrio miután összeszedte magát (költött egy vérpontot a gyógyulásra), felmérte a terepet, így ö látta meg először a csata menetében beállt változást. Az atyákat elkülönítették egymástól a gaurok, mindegyikük egy-egy acsarkodó gyűrűben küzdött az életéért, Kiderült a számára az is, hogy a támadók jóval többen vannak, mint ahogy elsőre gondolhatták, hisz a villa keleti és nyugati oldala felé is rohanó alakok közeledtek. És ha ez nem lett volna elég érezte amint atyja mentális parancsa sújtott le rá: "Menekülj, a tenger felé!" Nem volt mit tenni, a házon át nem mehetett hisz ott a pinceajtó ebben a pillanatban szakadt ki a helyéről, és egy igencsak termetes vérfarkas bújt ki a nyíláson. Nyugatra nem mehetett hisz a garázs ajtaját feltépve több vérfarkas rohant elő. Maradt a keleti irány ahol az öreg Giovanni láthatatlan fegyverével és szövetségesével eddig sikeresen szorította vissza a támadókat. Rohanni kezdett. Vére erejét segítségül hívva még az előtte rohanó Angelt és Jener-t is lehagyta. A Capo ki elsőként mozdult a gyermekek közül atyja példáját követve szintén a harcba vetette magát, Első ellenfelére úgy csapott le, hogy az azt sem tudta honnan érkezett az őt elsöprő fergeteg. A második csatája azonban megtorpanásra késztette, ahogy körözött az ellenfelét hirtelen egy karmos, deformálódott kéz ragadta meg. Azonban még így sem tudott a Mészáros közelébe jutni. Hiába kereste az utat a farkasok tömege, vagy a tűz megakadályozta az előre jutásban. Lehet hogy éppen ez volt a szerencséje, mivel atyja ráüvöltve utasította: "Fuss itt nem tudlak megvédeni!". Így sarkon fordulva kezdett rohanni. Aztán érezte, hogy hirtelen valami elpattan a belsejében, hatalmas űr szakadt rá. Tudta, hogy az atyjával van baj. Hátranézve azt látta, hogy egy a többieknél jóval nagyobb vérfarkas diadalmasan magasba emeli atyja gyorsan bomló testét. Több nem is kellett, vámpírképességét előhívva rohant a többiek után. Már majdnem a stégnél járt mire észrevette az ott kikötött halászbárkát. Ahogy a célra koncentrálva rohant, a mereven álló Angel-be botlott, aki visszafelé bámult, arcát vérkönnyek áztatták. Magával rántva a Grangelt rohant tovább. Közben a hajón már nagyban folyt a készülődés, Remi egy hosszú tengelyű motort állított a farba, Demetrio éppen az utolsó köteleket oldotta el a hajó orrában. Mercede egy pisztolyt szorongatva mereven bámult a ház felé. Jener a hajó mellett állt, mint aki sóbálvánnyá változott, azonban ahogy John és Angel odaért hozzá, magához tért. Elsőnek Angel ugrott a hajóra, majd Jener. Demetrio eloldotta már az utolsó kötelet is mikor diadalmas farkasüvöltés szállt az ég felé, és a ház fala mellett feltűntek az első rohanó farkasok. A hajó csak John és Demetrio közös erőfeszítésének hála tudott eltávolodni a mólótól. A kezdőlökést megadó vámpírok ugrása a fedélzetre kisebb akrobata mutatvány volt, melyet a nő pisztolyának dördülése festett alá. A hajó mögött vízbe csobbanó test hangjára mindenki felragadta az első kezébe kerülő dolgot. Közben, az eddig lázasan dolgozó Rimor a lassan távolodó szárazföld felé figyelve egyáltalán nem törődött a hajó irányításával. Mindannyian érezték még a lelkükben kongó űrt, de nem maradhattak. Tevékenykedni kellett. Előbb az öböl hullámtörőjén jutottak át, majd észak felé vették az irányt. Remi dirigálása mellett egész este észak majd kelet felé haladtak. A hajnal egy sziget természetes hullámtörői közt találta Remi hajóját, a Nüx-öt.
A társaság a hajó rakterében kialakított csempészrekeszben hajtotta álomra a fejét. Másnap folytatták az útjukat Miami felé, hisz Angel szerint az egy viszonylag forgalmas halászkikötő ahol a hajó nem tűnik fel. Az atyák elvesztése feletti bánatot a Fenevad mocorgása feledtette velük. Volt aki el tudta nyomni a vér utáni vágyat, mások egyre agresszívabbá váltak. Mivel úgy számolták, hogy teljes sebesség mellett nem sokkal éjfél után érkezhetnek meg a kikötőbe remi azt ajánlotta halásszanak, az talán segít az éhséget háttérbe szorítani. Fogtak is egy nagyobb bikacápát, két kisebb szirti cápát, és a mélyebb vizeken pár nagyobb tonhalat. A lecsapolt vér ugyan nem oltotta ki teljesen a szomjukat, de arra elég volt, hogy teljesen visszanyerjék a viselkedésük feletti irányítást. Miamiba érkezve túladtak a halászzsákmányon, majd sietve Angel teherautójára szálltak. (Lehet, hogy Angel ezért kardoskodott annyira Miami mellett?) Szerencsére még hajnal előtt elérték Angel menedékét, melyet eddig atyjával osztott meg, és amely, ha szűkösen is, de elég nagynak bizonyult mindannyiuk számára.